A gyerekek fejében gyakran élnek hibás elképzelések azzal kapcsolatban, hogy ki az alkoholista. Nem voltam ezzel másképp én sem. Amikor gyerek voltam, sokat nyaraltunk a Balaton mellett. Az utcánk végén élt egy idős bácsi. Teljesen egyedül lakott egy kicsi, eléggé szegényesnek tűnő házban. Valószínűleg igazán jó ember volt, és egyáltalán nem alkoholista. Mi azonban valami miatt rettenetesen féltünk tőle. Nem mertünk a közelébe sem menni. Ha el kellett bicikliznünk vagy sétálnunk a háza előtt, mindig kétszeres sebességre kapcsoltunk. És teljesen meg voltunk róla győződve, hogy a bácsi alkoholista. Hiszen ki az alkoholista? Az, aki szegényesen öltözik, esetleg gyakran koszos is, kissé mogorva és öreg. Az én fejemben ilyen kép élt az alkoholistákról. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán mi az, hogy alkohol.
Aztán később az is kedvelt szórakozásunkká vált, hogy „hajóskapitányosat” játszottunk. Építettünk egy nagy hajót a nádasban egy eldugott helyen. Mindenféle limlomot odavittünk, és azokból ácsoltuk össze a „hajót”. A kormánykerék például egy régi bicikli rozsdás kereke volt. A „hajóskapitányos” korszakban szerettük azt játszani, hogy részegek vagyunk. Üres sörösüvegeket vittünk magunkkal, és úgy tettünk, mintha egész nap innánk. Még azt is eljátszottuk, hogy dülöngélve járunk, és közben mindenen nevettünk. Ekkor már tudtuk, hogy az alkoholtól megváltozhatnak az emberek, főleg, ha sokat isznak. Azt azonban nem tudtuk, hogy az alkohol nem játék. És alkoholistának lenni egyáltalán nem vicces.
Később közvetlen közelből is meg kellett tapasztalnom az alkoholizmust. Az egyik legjobb barátom szerelmi bánat miatt menekült az ivásba. Az alkoholfüggőség jelei eleinte nem jelentek meg rajta annyira egyértelműen, vagy legalábbis én sajnos nem vettem észre őket. Mindig azt mondta, hogy „innia kell”, mert másképp depressziós lesz. És hogy semmi más nem tudja elfeledtetni vele a szerelmét, csak az ital. Így hát sokáig ráhagytam, hiszen bánat miatt inni normális, nem igaz?
Aztán egy idő után nagyon furcsán kezdett viselkedni, én pedig gyanakodni kezdtem. Így végül vettem egy nagy levegőt, és beírtam Google keresőbe: ki az alkoholista?
Szerencsém volt, mert rövid idő múlva rátaláltam a Felépülők, vagyis a felepulok.hu weboldalára. A felületet már a legelső pillantásra elég szimpatikusnak találtam. Látni lehetett rajta, hogy a tervezői sok energiát fektettek bele, és nem volt mindegy a számukra, hogy a honlapra látogató ügyfelek milyen véleménnyel lesznek, illetve milyen első benyomásuk alakul majd ki. Én azt mondanám, hogy ami legelőször eszembe jutott, az a nyugalom. Világos színeket használtak, és több helyen is látni lehet képeket, amelyek az elvonókúra helyszínéről készült fotók. A helyszín maga szintén nyugodtságot, természetközeliséget sugároz már csak a felvételek alapján is. Azonnal arra gondoltam, hogy ha most én lennék az, akinek segítség kell, és nem egy barátom miatt léptem volna be a weboldalra, akkor is azt érezném, hogy jó helyen vagyok. Itt nem fognak bírálni és nem fognak elítélni, hanem tényleg csak segítenek majd.
Ahogy tovább olvastam a honlapot, kiderült, hogy igazam volt ezzel kapcsolatban. Megtudtam, hogy az itt dolgozó addiktológiai szakemberek nagy része maga is felépülő, vagyis korábban alkoholizmussal küzdött. Fontos a módszerük szempontjából, hogy lehetőleg olyan szakértőket alkalmazzanak, akik személyes tapasztalattal rendelkeznek ebben az igazán kényes és nehéz témában. Ezzel egyrészt semmihez sem fogható reményt tudnak adni a felépülésben lévőknek, hogy ők is megcsinálhatják ugyanazt, és elérhetik az álmaikat, válhat belőlük orvos, jogász, pszichológus, vagy akár addiktológus is. Másrészt pedig nézzük a másik oldalt: semmi esetre sem elhanyagolható a saját felépülési élménnyel rendelkező szakember tudása, és szakszerű segítsége, hiszen ő nemcsak tanulta, hanem át is élte a felépülést. Aki saját maga is volt hasonló helyzetben, átélte, a saját bőrén megtapasztalta a függőség minden nehézségét, és pontosan tudja, hogy mekkora küzdelem legyőzni: az tud különösen együttérzően és megértően fordulni az út elején tartó sorstársai felé.
Arról szintén olvastam, hogy a Felépülők módszerénél rendkívül fontos szerepet tulajdonítanak a családnak és a hozzátartozók gyógyulásának. A hozzátartozókon (nem csupán a közeli családtagokon, de még a barátokon is) nagyon sok múlhat az alkoholizmus minél korábbi felismerése, illetve a felépülés sikeressége esetében is. A weboldalon kiemelik: az alkoholizmus problémája soha nem egyetlen embert érint. Gyakran a viselkedésbeli drasztikus változások teljesen meg tudják változtatni nem csak az alkoholista, de a környezete életét is. Emellett az aggódás, a bizonytalanság, a tehetetlenség érzése szintén eluralkodhat a hozzátartozókon. Ezért rendkívül lényeges, hogy a felépülés folyamatában is kivehessék a részüket.
Ebből a szempontból nagyon hasznos lehet a honlapon található blog. Itt számos érdekes, és – nem túlzással – életmentő cikket olvashatunk el az alkoholizmusról. Többek között itt találtam meg a választ a kérdésemre: ki az alkoholista?
Számos érdekes cikk címet láttam itt; például volt, ami arról szólt, hogy milyen érzés egy magasan funkcionáló alkoholista szülő gyermekének lenni. Emellett a tagadásról, az alkoholizmus fokozatairól, a szociális ivásról is olvashatunk e bejegyzésekben.
Az egyik blogbejegyzésben találtam meg végül a választ arra a kérdésemre, hogy vajon jogosan aggódtam-e a barátom egészsége miatt. A cikk elején egy kicsit megnyugodtam, mert az író pontosan ugyanazzal a problémával kezdte el a szöveget, amivel én is nagyon sokáig küzdöttem: azzal, hogy valójában nem is olyan könnyű megmondani, ki az alkoholista. És sokan valójában csak a nagyon súlyos, és látványosan alkoholista emberekre fordítanak kiemelkedő figyelmet. Pedig az alkoholfüggőség problémája valójában ennél sokkal korábban kezdődik. A cikk szövegéből megtudhatjuk, hogy mennyi alkohol fogyasztása számít normálisnak, mit jelent a toleranciaszint, és hogyan növekedik azzal arányosan, hogy mennyi alkoholt fogyasztunk. Az írás azt is kibontja, honnan kezdődik a kóros ivás, vagy hogy mik a leggyakrabb kifogások, amelyeket az alkoholisták mondanak, amikor nem szeretnék, hogy a környezetüknek feltűnjön, mennyi alkoholt is fogyasztanak valójában.
A bejegyzés folytatásában az alkoholizmus szintjeiről is tudomást szerezhetünk. Létezik szinten tartó, kontrollvesztő, és általános alkoholbeteg. Arról, hogy melyik típusnak mik a jellemzői, hogyan ismerhetjük fel, illetve mire kell figyelnünk, ha a környezetünkben valakit érint ezen problémák egyike, részletesen olvashatunk a cikkben.
A Felépülők programjához tartozik egy 28 napos bentlakásos elvonókúra. A programban kisebb csoportokban vesznek részt az emberek. A 28 nap alatt biztosítanak látogatási lehetőséget a hozzátartozók számára, emellett pedig a családtagok ingyenes előadásokat hallgathatnak meg az alkoholizmus problémájáról. Ez azért is nagyon hasznos, mert a segítségével jobban megérthetik alkoholista rokonukat vagy barátjukat. A helyszín otthonos, kellemes, nyugodt és természetközeli. Számos lehetőség van a sportolásra: a bentlakók naponta tesznek sétákat a természetben, emellett pedig minden héten egy alkalommal kirándulni is elmennek. A sétákon kívül egyéb lehetőségek is vannak a napi mozgásra. Az étkezés napi háromszori, minőségi svédasztalos reggeli, valamint meleg ebéd és vacsora. A felépülési központ egy saját tulajdonú épület, így tehát nem kell attól félni, hogy váratlan látogatók vagy idegenek jelennek meg a területén.
